Az, hogy a külsőségek eluralkodtak általánosan jellemző és nem csak a fiatalok körében, az természetesen nem baj, hiszen szükségünk van külsőségekre egymás első megítélésére. A baj az, hogy a külsőségeknek sokkal több jelentőséget nyílvánítanak, mint kéne. Nem első benyomás megalapozásához, hanem teljes kapcsolatokat alapoznak erre. Ráadásul a korábbi stílusok, melyek arról szóltak, hogy ki milyen helyekre jár, hogyan öltözködik és milyen zenét szeret, lecserélődtek vagy leredukálódtak a kizárólagos öltözködési szokásokra (rockerekről, punkokról már rég nem beszélhetünk). Az új stílusok annyira mesterkéltek és annyira közel állnak egymáshoz, hogy semmiféle surlódás nincs köztük (amit ügyesen ki használ a média és a kereskedelem) és bár én örülnék a legjobban, ha végre meg bírnánk maradni egymás mellett, korán sem beszélhetünk erről, csupán az ellentétek nem az eltérő gondolkodásmód vagy világképek miatt jönnek létre, hanem sokszor a másik különböző öltözködése miatt.
Elgondolkodtató, hogy talán az egyéni gondolatok hiánya és természetesen a birka nyáj szerű viselkedésre való nevelés (nem gyártok összeesküvés elméleteket, de lássuk be, sokkal könnyebb kezelni buta embereket, ezért az iskolákban fontos hangsúlyt fektetnek az egyéniségek elnyomására) okozza a külső jellemzők magas prioritását.
